Bartók tánclépésben

Bartók Béla és Kodály Zoltán szenvedélyes gyűjtő- és rendszerező munkája, valamint zeneszerzői képessége együttesen jelentették azt az életmentő bárkát a magyar népdalnak, s általa a magyar folklórnak, aminek köszönhetően az nem merült feledésbe, sőt, növekvő népszerűsége folytán, kinőve a hazai koncertpódiumokat is: világhírűvé vált.

Bartók írja, hogy a népdalok sajátos karakterét „először is föl kell ismerni, át kell érezni, aztán pedig reliefszerűen kidomborítani a feldolgozásnál, nem pedig esetleg elhomályosítani.” Herczku Ágnes, az ennek szellemében készült Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára című lemez úttörő vállalkozását folytatja azóta is (2007, szerk.: Kelemen László). Számos koncert, táncszínházi előadás készült az évek során, mindig újabb megközelítésekkel és tematikával, a hazai klasszikus és népzenei előadók, táncművészek legkiválóbb képviselőinek interpretálásában.

A mostani nagyszabású előadás nemcsak a fület, de a szemet is gyönyörködtető előadással kívánja kiteljesíteni ezt a sokéves Bartók-rajongást és zenei összefonódást a folklór és a klasszikus zene közt. Az est címe amolyan “tömörített fájl”, amit ha kibontunk, Bartók népdalfeldolgozásait halljuk, a hozzájuk csatlakozó eredeti magyar népzenével és az ún. “bolgár-ritmusok”-kal, miközben megelevenedik a színpad: hol a tiszta magyar és bolgár néptáncok szépségétől, hol a zenei és mozgásbeli áthallások erejétől. Mindezek együttesen tükrözik Kodály Zoltán híres gondolatát, miszerint az Európa szívében élő népek kultúrájában sokkal több a közös vonás, ami összeköt, semmint a különbözőség, amely elválaszt.

Az egyik ilyen reprezentatív közös vonást maga a körtánc jelenti, amely évszázadokkal ezelőtt egész Európában és a Balkán-félszigeten is domináns formája volt a táncbéli önkifejezésnek. S habár a Balkánon máig ez az uralkodó táncforma, a Kárpát-medencében, az individuumnak teret engedő páros táncok sem tudták teljesen kiszorítani: megőrizték a karikázók, körcsárdások, héjszák, övesek. Erejük az egységes motívumok összehangolt felépítésében, a pillanat közös megélésében rejlik, ahol az egyéni mozgások ereje megsokszorozódik az együtt lélegző lüktetésben.
 
Az est előadói beavatják a nézőket abba a sodró erejű zenei és táncvilágba, amely annak idején Bartókot is magával ragadta és számtalan művének adott inspirációt. A teljesség igénye nélkül: Kiss Péter (zongora), P. Szabó Dániel (cimbalom), Herczku Ágnes (ének), Nikola Parov (gadulka, kaval, duda), az idén 40 éves jubileumát ünneplő Martenica Táncegyüttes (bolgár táncok), Appelshoffer János és Rémi Tünde (magyar néptánc) – nevük mára garanciát jelent az értő, elmélyült és virtuóz interpretációra.
Népzene és néptánc faluról – zongora a városból: látszólag két átjárhatatlan világ.  Bartóknál és az est előadóinál azonban ezek egymást erősítő energiák.  Az előadással egyben tisztelegni és emlékezni kívánunk Bartók Béla halálának közelgő 80-ik évfordulójára