Vajon kik azok a fiatal nők és férfiak, akiket a Magyar Állami Népi Együttes Ideserglik, ami tovatűnt – Óda az énekes madárhoz előadásán a színpadon láthatunk? Honnan jöttek, hová tartanak, miért visel közülük néhány hátizsákot?
Tulajdonképpen könnyű a válasz: a Tisztelt Néző olyan kitűnő, sokoldalú előadóművészeket láthat, akik rajongva szeretik a folklórt, miközben a mában élnek, és művészetükkel a ma emberét akarják megszólítani. Nincs ebben ellentmondás, mert az autentikus néptáncok, a népzene, a dalok, a Tamási-szövegek olyan emberi érzéseket közvetítenek, amelyek soha nem kopnak ki a divatból, még akkor sem, ha azokat folyamatosan változó élethelyzetek váltják ki. E változások ugyanis leginkább csak felszínváltozások, melyek közepette a folklór az emberi lélek mélyére hatol, és mindemellett képes a múlt mélységes mély kútjából és az aktuális kor megkívánta új formákból folyamatosan újrateremteni magát.
A hátizsák és a tornacipő a ma népviselete: leginkább gyalog járó, kíváncsi, nyitott, érdeklődő (fiatal) emberek hordják. Az Ideserglik, ami tovatűnt – Óda az énekes madárhoz Tamási Áron eredeti műve nyomán készült (nép)zenés-(nép)táncos színházi feldolgozásában az autentikus folklór – újszerűen, szokatlanul – kortársszínházi játékstílussal kerül szerves egységbe. Az így létrejött komplex színpadi nyelvezetben magától értetődő természetességgel mutatkozik meg az élő folklór örök aktualitása. A ma játszódó történetben kihűlt kapcsolatban kínlódik két negyven felé közeledő pár. A nők, Eszter és Regina már szeretnének megállapodni; a férfiak, Lukács és Máté „életkezdési dilemmában” őrlődnek: halogatják a családalapítást, mert előbb stabil egzisztenciát akarnak teremteni. A párkapcsolati válságban a nők elvarjúsodnak, a férfiak a pohár felé nyúlnak, és élvezetek hajszolásáról ábrándoznak. Mindkét párnak két tizenéves fiataltól kell megtanulnia, hogy az embert boldoggá csakis az őszinte, tiszta szerelem teszi, és csak az adhat az életkezdéshez elegendő bátorságot.
Tamási Áron Énekes madár című színműve nyomán írta: Kutszegi Csaba
Az előadáson idézetek hangzanak el József Attila, Juhász Gyula, Petőfi Sándor, William Shakespeare és Weöres Sándor írásaiból és egy jakut hősi énekből.
Zeneszerző: Pál István Szalonna
Koreográfusasszisztensek: Módosné Almási Berta, Bacsó Lilla, Farkas Fanni
Koreográfusok: Darabos Péter, Mihályi Gábor, Módos Máté, ifj. Zsuráfszky Zoltán
Látványtervező: Árvai György
Jelmeztervező: Szűcs Edit
Fény: Fodor Zoltán
Hang: Szabó Péter
Videoanimáció: Korai Zsolt
Színészmesterség: Csábi Anna
A rendező munkatársa: Kutszegi Csaba
Rendező-koreográfus: Mihályi Gábor
Előadja: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara, hangfelvételről közreműködik Pál Eszter, Aranyos Norina / Gyetvai Júlia és Szabó Zsombor / Kele Kristóf
Főszereplők:
Gondos Eszter, nő, negyvenfelé: Borbély Beatrix
Gondos Regina, nő, negyvenfelé: Kurucsai-Németh Eszter
Gondos Magdolna, tizenéves lány: Gyetvai Júlia
Bakk Lukács, férfi, negyvenfelé: Husvét Dániel
Préda Máté, férfi, negyvenfelé: Kis Zoltán
Kömény Móka, tizenéves fiú: Kele Kristóf
Kömény Ignácné, Móka anyja: Bánhegyi Nikoletta
Pap: Gulyás Norbert
Boszorkány: Bacsó Lilla
Kikiált: Szél Gábor
Zenekarvezető: Radics Ferenc
Tánckarvezető: Ágfalvi György
Tánckari asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Farkas Máté, ifj. Zsuráfszky Zoltán
Művészeti vezető: Pál István Szalonna
Együttesvezető: Mihályi Gábor
Az előadás időtartama: ~ 85 perc (1 részben)
