IDŐPONTVÁLTOZÁS! - Magyar Állami Népi Együttes - Idesereglik, ami tovatűnt - Óda az énekes madárhoz

Vajon kik azok a fiatal nők és férfiak, akiket a Magyar Állami Népi Együttes Énekes madár-előadásán a színpadon láthatunk? Honnan jöttek, hová tartanak, miért visel közülük néhány hátizsákot?
Tulajdonképpen könnyű a válasz: a Tisztelt Néző olyan kitűnő, sokoldalú előadóművészeket láthat, akik rajongva szeretik a folklórt, miközben a mában élnek, és művészetükkel a ma emberét akarják megszólítani. Nincs ebben ellentmondás, mert az autentikus néptáncok, a népzene, a dalok, a Tamási-szövegek olyan emberi érzéseket közvetítenek, amelyek soha nem kopnak ki a divatból, még akkor sem, ha azokat folyamatosan változó élethelyzetek váltják ki. E változások ugyanis leginkább csak felszínváltozások, melyek közepette a folklór az emberi lélek mélyére hatol, és mindemellett képes a múlt mélységes mély kútjából és az aktuális kor megkívánta új formákból folyamatosan újrateremteni magát.
A hátizsák és a tornacipő a ma népviselete: leginkább gyalog járó, kíváncsi, nyitott, érdeklődő (fiatal) emberek hordják. Az Énekes madár Tamási Áron nyomán készült (nép)zenés-(nép)táncos színházi feldolgozásában az autentikus folklór – újszerűen, szokatlanul – kortársszínházi játékstílussal kerül szerves egységbe. Az így létrejött komplex színpadi nyelvezetben magától értetődő természetességgel mutatkozik meg az élő folklór örök aktualitása. A ma játszódó történetben kihűlt kapcsolatban kínlódik két negyven felé közeledő pár. A nők, Eszter és Regina már szeretnének megállapodni; a férfiak, Lukács és Máté „életkezdési dilemmában” őrlődnek: halogatják a családalapítást, mert előbb stabil egzisztenciát akarnak teremteni. A párkapcsolati válságban a nők elvarjúsodnak, a férfiak a pohár felé nyúlnak, és élvezetek hajszolásáról ábrándoznak. Mindkét párnak két tizenéves fiataltól kell megtanulnia, hogy az embert boldoggá csakis az őszinte, tiszta szerelem teszi, és csak az adhat az életkezdéshez elegendő bátorságot.      

Tamási Áron azonos című színműve nyomán írta: Kutszegi Csaba


Zene: Pál István Szalonna
Koreográfusasszisztensek: Almási Berta, Bacsó Lilla, Farkas Fanni
Koreográfusok: Darabos Péter, Mihályi Gábor, Módos Máté, ifj. Zsuráfszky Zoltán

Látvány: Árvai György
Jelmez: Szűcs Edit
Fény: Szirtes Attila
Hang: Szabó Péter
Video animáció: Korai Zsolt
Színészmesterség: Csábi Anna
A rendező munkatársa: Kutszegi Csaba

Rendező-koreográfus: Mihályi Gábor

Az előadáson idézetek hangzanak el József Attila, Juhász Gyula, Petőfi Sándor, William Shakespeare és Weöres Sándor írásaiból.

Előadja: a Magyar Állami Népi Együttes tánckara és zenekara

Főszereplők:

Gondos Eszter, nő, negyvenfelé: Lévay Andrea / Borbély Beatrix
Gondos Regina, nő, negyvenfelé: Hetényi-Kulcsár Klára / Németh Eszter
Gondos Magdolna, tizenéves lány: Aranyos Norina / Gyetvai Júlia
Bakk Lukács, férfi, negyvenfelé: Kiss Balázs / Husvét Dániel
Préda Máté, férfi, negyvenfelé: Farkas Máté / Kis Zoltán
Kömény Móka, tizenéves fiú: Szabó Zsombor / Kele Kristóf
Kömény Ignácné, Móka anyja: Maksa Henrietta / Kosina Mónika
Pap: Pálffy Zoárd / Gulyás Norbert
Boszorkány: Jávor Katalin / Bacsó Lilla

Kikiáltók: Karé Árpád / Szűcs Gábor

Az előadás a Tamási Áron Közalapítvány jogutód-képviselő hozzájárulásával készült.


Zenekarvezető: Radics Ferenc
Tánckarvezető: Kökény Richárd
Tánckari asszisztensek: Borbély Beatrix, Jávor Katalin, Ágfalvi György
Műszaki vezető: Papp Kornél

Művészeti vezető: Pál István Szalonna

Együttesvezető: Mihályi Gábor