Hagyományok Háza Szabadegyetem - Gyümölcsészet a Kárpát-medencében

Gyümölcsöző sokféleség – a Kárpát-medence tájgéniusza páratlanul sokféle karakter lehetőségét kínálja, ez a táj terra benedicta is, vagyis ’áldott föld’, ahogyan a középkori krónikások jellemezték Magyarországot. Terem is gyümölcs, több ezer fajta ebben a régiségben – mára számuk, nevük, karakterük, páratlan minőségük jórészt elfeledett; kivesztek a termesztésből, legföljebb emlékezetben élnek. Írók, költők, régi források anyagában szerepelnek – a magyarság legkorábbi okleveles forrásaiban az alma szó például a legelsők közt bukkan fel almás, olma, aqua, rivukus, rivus, fluxius alakokban; 1009-ben Szent Istvánnak a pécsváradi egyházmegye határát jelölő okiratában.

Móricz Zsigmond össze is foglalja ezt a páratlan hagyományt: „Van a magyar mesében szó arról, hogy szóló szőlő, csengő barack és mosolygó alma terem a tündérek kertjében. Ez a tündérkert bizony valaha a nagy magyar Alföld volt. A Gellért-hegyen még ma is terem az a világ legnemesebb gyümölcse, ami legnagyszerűbb specialitásunk, az őszibarack, amilyen csak a Heszperidák kertjében teremhetett. Az egész világon nincs olyan, harminckét centiméter a kerülete… Az almánk, a körténk, az olyan ízes, remek, amilyen sehol a világon nincs. Ha külföldi jön, az legjobban a gyümölcsünket bámulja meg. A magyar földnek olyan csudálatos hatása van, hogy ezek a gyümölcsök ízesebbek, mint a világ más táján.”

A Kárpát-medence páratlan sokféleségét idézzük előadásunkban: tájat, tájegységeket, hagyományokat; ízeket, illatokat, karaktereket – mindazt, amiből újra a Móricz-emlegette tündérkertet lehet fölépíteni. Mindenütt, amíg nem vész el a hagyománya, szerte a Kárpát-medencében.