Fókuszban a koreográfusok – Kácsor István
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2018. április 4. szerda, 19:00
A Hagyományok Háza és a Bethlen Téri Színház új koncepcióval folytatja a 2014-ben életre hívott előadás-sorozatot, amely ezúttal a színpadi néptáncművészet egy-egy mai kiemelkedő koreográfiáját és alkotóját állítja fókuszpontba.
A művek bemutatása után egy felkért szakértő beszélget az alkotóval, elemzi a műveket, utalva az előzményekre, tánctörténeti párhuzamokra, ihlető forrásokra, természetesen a közönséget is bevonva. A sorozat által reményeink szerint alkalom nyílik megismerni a színpad törvényeit, a színpadi néptáncművészet szerves fejlődését, a törvényszerű hasonlóságokat és különbségeket, a jelen korunk diktálta új kérdéseket és az arra adott aktuális válaszokat.
Műsor
„Egy mennyasszonyé…”
Rendező-koreográfus: Kácsor István
Zene: Jeszenszky István
Előadó: SzabadTáncMívesek társulat: Barati-Brencsák Barbara, Csuzi Noémi, Fülöp Éva, Kácsor-Ignácz Gabriella, Lauber Laura, Szűcs Nóra, Barati Péter, Brencsák Miklós
A téma:
Korábbi olvasgatásaim során lettem figyelmes a „halott lakodalmának” szokására. Ha valaki fiatalon halt meg, akkor a halotti tor egyúttal halotti nász volt, ilyenkor eljátszották az elhunyt lakodalmát. A fiatal halottnak (ha nem volt szeretője) vőlegényt, ill. menyasszonyt választottak, koszorúspárokat állítottak, helyenként a halottat is megszemélyesítette valaki.
… a századfordulón még többfelé előfordult, hogy a halottat kísérő fiatalság a sírnál, ill. a temetőkapuban és a halotti toron táncolt, ami a halott lakodalmának szerves része lehetett korábban. Tették ezt azért, mert: A lélek láthatatlanságának (és nyugalmának) a feltétele az is, hogy a megboldogult földi életében a közösségi normáknak megfelelő életet tudhasson maga mögött. A zsidókeresztény egyházak persze ezt a szokást is tiltották, üldözték: az 1279. évi budai zsinat egyik végzése parancsba adta a papságnak: „ne tűrjék meg, hogy a nép a temetőkertben vagy magában a templomban táncra kerekedjék.”
A halotti tor - ma is meglévő szokásában - az étkek megegyeztek a lakodalmi menüsorral. Azt gondoltam, hogy egy különleges, egyedi jelenségről van szó, későbbi kutakodásaim során döbbenten tapasztaltam, hogy a szokás nagyjából az egész magyar nyelvterületen egyformán ismert volt, legtovább és legépebben a K-i, és ÉK-i területeken maradt fenn.
A következő felismerés az volt, hogy nem csak a fiatalon elhunytak esetében - hanem a magyar hiedelemvilágban, általánosságban is – mennyire szoros összefüggésben vannak az emberi élet nagy fordulópontjai: a születés, a házasság és a halál.
Bíró Lajos írja könyvében:
Nász (szerelem), termékenység és túlvilág összefüggnek.
… Őseink halála sokkal könnyebb lehetett,
hiszen a család szeretet-melege enyhítette és a biztos túlvilágismeret.
… Őseinknek világos és időtlen idők óta áthagyományozott túlvilágképük volt,
amely biztos ismereteken, tapasztalatokon nyugodott.
Régi vallásunk szerelem-vallás is volt; a Mennyországot az isteni androgünitás megvalósítása, a szerelmi extázis révén tartották elsősorban elérhetőnek. Ezért fejeződnek be násszal túlvilágjáró mesehőseink kalandjai. … Ezért volt a halál lakodalom még őseink felfogásában, amit lakomával, mulatozással (tor) ünnepeltek.
A székesfehérvári Alba Regia Táncegyüttes sok évtizede tartozik a legizgalmasabb vidéki néptáncműhelyek közé, köszönhető ez többek között két meghatározó alkotónak, vezetőnek, mesternek és tanítványának. Botos József a hetvenes évek elején kezdett el koreografálni és tanítani a királyi város néptáncegyüttesénél, a hetvenes évek közepétől három évtizeden át volt az együttes művészeti vezetője, számos fesztiváldíjas koreográfia készítője, a stafétát 2006-ban pártfogoltja és tanítványa Majoros Róbert vette át, aki sikeresen járja tovább a mestere által megkezdett utat. Az együttesnek készült igényes autentikus műsorok, táncjátékok, történelmi témájú tablók mellett mindkettőjük számára meghatározó a szülővároshoz való kötődés, a város életében való aktív jelenlét, a mester által megálmodott Királyi Napok megvalósítása, éltetése, a város fontos eseményein a tanítványokkal való részvétel, a szűkebb és tágabb közösség építése, a gyökerek fontosságának átadása.
“Két kezem formálja, a lábam járja, szívem muzsikája!“ Magyar cigány mesterségek, virtuóz táncok, életérzések...
A Kerekutca minden lakója egytől egyig hétköznapian furcsa, de szerethető figura, a közösség fontos részei, részesei. Mindenkitől lehet tanulni valamit, ami eligazít, végigkísér a Kerekutca ezer zegzugán. Hiszen a zene és a tánc színes forgatagában megelevenedő falunak, a házak közt szövődő kalandoknak egy szempillantás alatt részese lesz minden néző, hallgató, éneklő, táncoló.
Április 6-án rendhagyó táncházzal – a Táncháztalálkozó Éjszakai báljával - várunk mindenkit 21 órától hajnali 4-ig a Hagyományok Házában, ahol…
Közös ég alatt - Egy színpadon a néptánc ifjú tehetségei és a Magyar Állami Népi Együttes A Hagyományok Háza és…
Nagy és nemes feladatra vállalkozik a Magyar Állami Népi Együttes erdélyi antológiájának színpadra állításával. Az Édeskeserű szerves folytatása annak az…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!