A népi gyógymódos előadássorozat célja, hogy az érdeklődőket a népi gyógyászat hihetetlenül izgalmas világába kalauzolja és a résztvevőket megismertesse a Kárpát-medencei hagyományos, népi orvoslás kutatásának legfőbb eredményeivel. A felkért előadók a terület legjelesebb képviselői, a hagyományos orvoslás gyógymódjaival, a gyógynövények gyűjtésének, feldolgozásának és a növényi szerek elkészítésének lehetőségeivel, a gyakoribb betegségek gyógynövényekkel, növényi szerekkel történő megelőzésének és kezelésének lehetőségéivel ismertetik meg a látogatókat.
Ezen előadásunk alkalmával Avar Ákos lesz előadónk: A mongol népi gyógyászat múltja és jelene előadásával.
A rendszerváltást követően Mongóliában a sámánizmus és a különféle népvallási rítusok újraéledésével párhuzamosan, egyre népszerűbbé vált a különféle népi gyógyászati módszerek alkalmazása is. Számos publikáció jelent meg a témában a ’90-es éveket követően, illetve különféle intézmények létesültek, ahol ezekkel a módszerekkel kezelik a pácienseket. A hagyományos diagnosztikai és gyógyítási technikák mellett a tibeti, kínai és mongol népi orvoslás gyógyszer alapanyagai is megtalálhatók már számos gyógyszertárban.
A mai mongol népi gyógyászat kialakulásában a hagyományos belső-ázsiai nomád orvoslás mellett, alapvetően az indiai ájurvédikus hagyomány talaján létrejött tibeti gyógyászat játszott meghatározó szerepet. A tibeti orvoslás átfogó rendszerét először a 11–12. század fordulóján élt tibeti szerzetes, ifjabb Gyu-thog-pa dolgozta ki a Tibeti orvosi kánonnak is nevezett Gyü-si (A négy gyökér) című munkájában. A buddhizmus ázsiai elterjedésével ez az orvosi kánon eljutott Belső-Ázsia különböző népeihez, így a 13. század végén a mongolokhoz is. Feltehetően már ekkor lefordították egyes részeit mongolra, azonban a legrégebbi ránk maradt teljes mongol nyelvű változat csak a mongolok úgynevezett „második buddhista megtérésének” időszakából, a 17. század elejéről való. Ekkortól a tibeti orvosi munkák fordításai mellett, számos mongol buddhista szerzetesek által készített gyógyászati mű is született, amely művekben általában a mongol nomád viszonyokhoz igazították a tibeti módszereket. Ugyanerre az időre tehető Mongóliában a xar domiin sudar (Mágikus szútrák) elnevezésű népi gyógyászati műfaj kialakulása is. Ez tulajdonképpen a Gyü-si tartalmát, stílusát és szerkezetét követő, ugyanakkor lényegesen egyszerűbb nyelvezetű, gyakran csak néhány lapból álló, egymástól független könyvecskék csoportját jelenti, amelyek szerzői általában laikus szerzetesek, vagy egyszerű pásztorok voltak. Ezek a rövid művek, egyszerűségüknél fogva Mongólia egész területén igen hamar elterjedtek, és általuk a tibeti orvosi kánon egyes részei kiemelkedő szerepet kaptak a mongol népi gyógyászatban, ugyanúgy a szocialista forradalmat megelőző időszakban, mint ahogy most, a rendszerváltást követően, a tradíciók felélesztéséért folyó lázas igyekezetben, amikor ezek a „mágikus szútrák” már nem kézzel másolt alakban, hanem nyomdai úton sokszorosított formában jutnak el az érdeklődőkhöz.
Mongóliában a hagyományos népi orvoslás ma virágkorát éli. A különféle hagyományos gyógyítási technikák, tradicionális gyógyszerek, a növényi, ásványi, valamint állati eredetű gyógyszerek közül a különféle állati szervek és testrészek kereskedelme, és ezek közül is különösen az állati eredetű alapanyagokból készült orvosságok igen népszerűek manapság. A farkastüdő, bagolyhús, keselyűgyomor, medveepe és számos egyéb állati szerv már nem csak a feketepiacon kapható, hanem gyakran találkozhatunk velük különböző mongol internetes és újsághirdetésekben is. Ezek felhasználási módja egyészt a népi mágiához köthető, ugyanakkor sok olyan is van közülük, amelynek a placebon túl valódi élettani hatása is van az emberi szervezetre.
Az előadás során a hallgatóság megismerkedhet a hagyományos mongol orvoslás rövid történetével, egyes módszereivel, illetve mai társadalmi, gazdasági és ökológiai hatásaival.
Avar Ákos, mongol és arab szakos orientalista, mezőgazdasági mérnök 2001 óta kutat Belső-Ázsia mongolok lakta vidékein (Mongólia, Oroszország, Kína). Egyik kiemelt kutatási témája a nomád ember és a természet kapcsolata és a hagyományos fenntartható gazdálkodási szemlélet vizsgálata. PhD értekezésében a mongol pásztorok jószágaikkal és vadállatokkal kapcsolatos állatismeretét dolgozta fel. A belső-ázsiai nomádoktól szerzett tapasztalatait itthon a Nógrád megyei családi birtokon igyekszik kamatoztatni, ahol hortobágyi rackajuhok törzstenyésztésével foglalkoznak.
